A munka – a hétköznapok világa:

Egykori malom a kis-Rábán, VicánRábaköz népének megélhetését főként a föld biztosította. A népesség növekedése megkövetelte a termőföld területének növelését, így tarthatta el az itt élő lakosságot. Ennek egyik módja az erdőirtás, másik a vizenyős területek lecsapolása. Az előbbi évszázadokon át, míg az utóbbi főként a XIX-XX. században folyt (Hanság lecsapolása). A művelésbe fogott területeken létrejöttek a majorságok, az uradalmi és egyházi birtokokon egyre fejlettebb gazdálkodást folytattak. Az igavonó állatok (ökrök, tehenek) segítségével művelték a földet, Nosztalgiaaratásszállították a terményt. Később a lótartás vált általánossá. Az állatok gondozása állandó feladatot adott az embereknek, akik között a családon, az uradalmon és a településen belül létrejött a munkamegosztás. A pásztoremberek a közösség szolgálatában végezték munkájukat, gyakran a településen kívül élték le egész életüket. A pásztorok között hierarchia működött, a kanásztól a juhászon és a gulyáson át a csikósig nőtt e rang. A rábaközi ember megbecsülte állatait. Az állattenyésztésről híres gazdák és falvak rangot vívtak ki maguknak. Bősárkányi kovács üllővel és kalapáccsalA vásárokon sikerrel értékesítették állataikat, de a tenyésztés is sok elismerést kapott a kiállításokon és az országos bemutatókon. Rábacsanak, Páli, Szil, Kóny állattartói jeleskedtek, gyűjtötték az érmeket. A szarvasmarhák nevelése mellett a lótenyésztés különösen fontos volt, a katonaság szívesen vásárolt rábaközi lovakat. Ennek is köszönhető, hogy rábaközi legényeket előszeretettel vittek huszárnak.

A XX. század elejére eltűntek a gabonás vermek, megszűnt a gabona kézi cséplése. Az egykori aratóbandák, a summások, a hónaposok, egyszóval a mezőgazdasági közösségek feloszlottak. Az apáról fiúra szálló gazdálkodási tapasztalatok helyébe iskolázott szakemberek ismeretei léptek.

Copyright © 2006
Webmark Webstúdió
A honlap a Phare CBC 2003 Magyarország - Ausztria Kisprojekt Alap támogatásával valósult meg.